Azért, hogy ne csak a jó dolgokról kelljen élménybeszámolót írni így megosztom veletek, hogy egy olyan túrát sikerült összehoznunk ahol egy métert nem tudtunk repülni.
Szombaton hajnalban érkeztünk meg Ravna településre. A szerb versenyzők még a korai (hajnal 3) időpont ellenére is szívesen fogadtak bennünket.
A szállásunk és a versenyközpont egy történelmi parkban volt, régészeti leletek és különböző régiségek között. Reggel reggelivel fogadtak bennünket, majd egy rövid megnyitóra került sor. A helyi média jelenlétével. Ovuka (szerbiai siklóernyős szövetség elnöke) szavait Zuzu fordította és igen jól esett, hogy külön említést tett a magyar versenyzők jelenlétéről és a két ország siklóernyősei között kialakult nagyon jó baráti kapcsolatról.
A megnyitó után reménykedve indultunk neki a starthelyre vezető útnak, de sajnos már akkor látszott hogy a napos időjárás ellenére, nagyon erős szél miatt nem tudunk majd repülni.Sajnos a nap esélytelennek látszott.
Kirándulást szerveztek Szerbia legmagasabb hegycsúcsára (2156 m). A hegyen meghívtak bennünket ebédelni és indultunk vissza a szállásunkra.Este a szokásos sörözés és persze vacsora mellett gyakoroltuk a nyelvtudásunkat.
Este buli ölőnek betettek egy DVD-t, számunkra (magyarok) érthetetlen animációs filmet ami ha jól gondolom szerb média személyeket parodizált. Semmit nem értettünk belőle így korán elhúztunk aludni.
Vasárnap reggel, kaptunk fini reggelit és utána reménykedve indultunk a starthelyre, de sajnos most még erősebb szél fogadott bennünket. (15 m/s) Knjezevac-ba mentünk, egy kisebb hegyhez hátha ott alkalmas lesz az idő repülni de nagyon turbulens és oldalas volt így néhány helyi pilóta próbálkozását látva úgy döntöttünk nincs kedvünk lezúzni magunkat hazaindulás előtt.
Hazafelé az egyik közeli városban megnéztünk egy Szerb vásárt ahol sok kacatot lehetett kapni.Utazás közben szakértettünk meg fotózgattunk és így hamar eltelt az idő.
Végeredmény: Jó hangulat, új helyek és régi ismerősök, de sajna O repülés. (ami sajna benne van ebben a sportban)
